A tűzoltóság szerepe az akkumulátorlogisztikai ellátási láncban címmel tartotta az AkkuLog konferencia nyitóelőadását dr. Bérczi László tűzoltó dandártábornok, igazságügyi tűzvédelmi szakértő, c. egyetemi tanár, a Belügyminisztérium főtanácsadója, amelyben megvilágította a terület tűzvédelmi vetületeit, majd a szakmai nap záróakkordjaként a robottűzoltók alkalmazásának lehetőségeit mutatta be.
A veszélyesáru-biztonsági tanácsadói feladat az akkumulátorgyárak és a logisztika területén meghatározó fontosságú: hogyan, miként készülünk föl nap mint nap arra, hogy ha tárolás, szállítás vagy beépítés közben az akku meghibásodik, hogyan kell reagálnia az ott dolgozóknak, és hogyan fog erre reagálni a tűzoltóság.
Magyarországon több különböző képesítésű és eltérő szervezeti egységű tűzoltóság van. Az állami tűzoltóság működési területe az egész ország, állami hivatásos tűzoltók látják el a tűzoltást és műszaki mentést. „De ezt sehol a világon nem lehet egyedül megoldani, hiszen nincs annyi kapacitás, hogy mindig, minden percben ott legyünk. Hallhatunk 30 másodperces reakcióigényről, de a 10 perc közelebb áll a megvalósíthatósághoz, nem kizárólag akkumulátortüzekre vonatkozóan” – szögezte le dr. Bérczi László. A veszélyhelyzeteket tehát közösen kezelik a piaci és állami szereplők, és az együttes céljuk olyan felügyeleti rendszerek felállítása, amely megelőzheti a katasztrófákat minden területen, különösen az akkumulátorgyártás, -szállítás és -tárolás terén.
Kiemelt kockázatú munkahelyként jelenleg 17 olyan létesítmény – jellemzően vegyiüzemek, atomerőmű, gyógyszergyárak – van az országban, ahol a jogszabályok szerint főfoglalkozású tűzoltónak kell dolgoznia, és közéjük kellene tartozniuk az akkugyáraknak is. Nekik nem lehet más feladatuk, kizárólag tűzvédelemmel (megelőzéssel, oktatással) kell foglalkozniuk, aztán ha szükséges, akkor beavatkozniuk, majd az intézkedés után tűzvizsgálattal kapcsolatos feladatokat végezniük.
Határozat írja elő a minimális védőfelszereléseket és a technikai eszközöket is. Meghatározza, hogy hány tűzoltóautójuk legyen, mekkora mennyiségben, milyen minőségű és típusú oltóanyag álljon rendelkezésre, hogyan kell készletezni, ellenőrizni, felülvizsgálni.
Ezen túlmenően vannak olyan kollégák, akik nem tűzoltói képesítést kapnak, hanem olyan felkészítést, amellyel föl tudják mérni az adott technológia veszélyét, és lehetőséget tudnak biztosítani arra, hogy megelőzzék az eseményeket és megkönnyítsék a beavatkozást. Az akkumulátortüzek ugyanis – kémiájukból eredően – különleges felkészültséget, berendezéseket, ellenőrző- és monitoringrendszereket igényelnek. Ezeknek a megtervezése, működtetése és kezelése speciális szakértelmet, magas szintű szakmai felkészültséget és tapasztalatot, végső soron gyakorlatot igényel.
A 239/2011-es kormányrendelet ad rá lehetőséget, hogy a létesítmény-tűzoltóságot nem kell saját szervezeti egységben létrehozni, ezt kiválthatja külső szervezettel kötött szerződés is. Ami lényeges, hogy a termelés első pillanatában és folyamatosan jelen kell lennie; nélküle a tevékenység nem folytatható. Ezért a szerződésben pontosan meg kell határozni, hogy kinek milyen feladatai vannak.
Ugyanakkor működhet ez nemcsak kötelezés alapján, hanem önként is: a létesítmény tulajdonosa szükségesnek tarthatja létesítményi tűzoltóság fenntartását, annak érdekében, hogy a tevékenysége sokkal biztonságosabb legyen, mert számára fontos az üzemfolytonosság, hogy ne legyen termeléskiesés, hogy időre tudjanak szállítani. Ilyenkor is az a szabály, hogy a minimális személyi és tárgyi feltételeket teljesíteni kell.
Egyes esetekben rendelet dönti el, hogy létre kell hozni létesítményi tűzoltóságot, és a jelenleg hatályos kormányrendeletben szerepel a tűzterhelés-számítás is, kikerülve az Országos Tűzvédelmi Szabályzatból (OTSZ). A most alkalmazott módszer azonban nem elég egzakt, mivel a beépített (fix) elemek kivételével nehéz elvégezni az optimális számítást, különösen a raktározás során, ahol változó értékek fordulnak elő: ma 10 palettányi éghető anyagom van, holnap 10 ezer, és nem mindegy, melyikkel számolok. Ilyenkor lehet gondolkodni az alkalomszerűen alkalmazható kollégák kiképzésén. Ezzel részben kezelhető a probléma, de az is tény, hogy még sok fejlesztenivaló maradt a rendeletben is.
A riasztási időről szólva egy főfoglalkozású tűzoltónak ugyanolyan gyorsan kell rendelkezésre állnia, mint egy hivatásosnak. Ez azt jelenti, hogy tevékenységtől és napszaktól függetlenül 2 percen belül el kell indulniuk teljes védőfelszerelésben. Az alkalomszerűen megbízott tűzoltónak 5 perc alatt kell a tűzoltószertárnál vagy a felszerelésraktárnál lennie és beöltöznie, de legfeljebb 10 percen belül meg kell kezdeni a mentést. A kettő között jelentős időkülönbség van, ami az oltás hatékonyságára is befolyással van.
Mivel az akkumulátorok égése sajátos (sok esetben a bomló anyagok maguk is oxigént termelnek), így gyakran az oltás inkább csak a terület megóvására és a továbbterjedés megakadályozására korlátozódik. A területhűtés, a kiürítés és a sérült, tüzet okozó elemek eltávolítása a legtöbb esetben speciális felkészültséget igényel. Ebben nagy segítséget nyújthat egy előzetes következményszámítás és helyesen kialakított felügyeleti rendszer, ami a következményes károkat képes minimalizálni.
Ezáltal kiemelten fontossá válik az előzetes tervezés, akár új építésű a terület, akár átalakítás folytán döntünk úgy, hogy akkumulátorgyártást, tárolást helyezünk oda. Itt figyelembe kell venni a meglévő és később kialakításra kerülő védelmi megoldásokat és a helyben nem kezelhető kockázatokat is. És itt válik fontossá, hogy a kockázat-értékelő és tervező személy a területhez értő, felsőfokon képzett szakértő legyen, mert a döntései következménye kihatással lehet egy üzemre és annak környezetére, az ott dolgozók és élők biztonságára is.
A fentiekből következik – és ezt minden cégvezetőnek szem előtt kell tartania –, hogy ahol akkumulátort gyártanak, kezelnek és tárolnak, ott létesítményi tűzoltóságot szükséges kialakítani, ezenfelül pedig fejlett tervezést és az elérhető legmagasabb műszaki színvonalú oltási megoldásokat kell alkalmazni.
ROBOTTŰZOLTÓK AKKUTÁROLÁSNÁL
A múltbéli akkumulátoros megoldások hatékonysága, elektronsűrűsége és kapacitása töredéke sem volt a mai legegyszerűbb megoldásokénak. A jelenleg alkalmazott anyagok és a beépített technológiák hatékonyabbak, egyben több kockázatot is hordoznak elődeiknél. Egyre nagyobb a piaci kereslet az elektromos meghajtású járművek iránt, ennek is köszönheti az iparág a termékek iránti keresletet.
Magyarországon komoly törekvések vannak az akkumulátoripari fejlesztések befogadására, kezdve az alapanyag- és részegység-gyártástól, a raktározáson át, a külső-belső logisztikai megoldások előtérbe helyezéséig. Ez a jövő, de mielőtt ismeretlen területre tévedünk, fontos kiaknáznunk a megelőző védekezési mechanizmusokban rejtőző potenciálokat is.
Hagyományos esetben a tüzet vízzel, elektromos tűz esetében más anyagokkal – például szén-dioxiddal vagy habbal – le lehet fojtani, meg lehet fékezni. Ezek a megoldások az akkumulátoriparban csak erős megkötésekkel használhatók. Teljes oltásra gyakorlatilag nincs jelenleg kidolgozott módszer, a legtöbb, amit elérhetünk, hogy folyamatos hűtéssel akadályozzuk meg a továbbterjedést.
Ennek persze akadályát képezi, hogy a lítiumion- és polimer-összetevőket tartalmazó akkumulátorok égési ideje sokkal hosszabb, mint az egyéb éghető anyagoké. Ennek leginkább az az oka, hogy a beinduló vegyi folyamatok révén a bomlási termékek minden összetevőt éghetővé változtatnak. Szúróláng keletkezik, amely több ezer °C-os hőmérsékletével gyakorlatilag bármilyen anyagot meg tud gyújtani.
Ha bekövetkezik a hőmegfutás (a kontrollálhatatlan hőmérséklet-emelkedés), akkor nincs olyan módszer, amely eredményes védekezést jelenthetne. A robbanásszerűen emelkedő hőmérsékletet csak rengeteg vízzel lehet kordában tartani, és erre egy raktári területen nem minden esetben van lehetőség. Ráadásul nincs biztosíték rá, hogy a hűtés a területi kiszóródást meg tudja akadályozni.
Ezért kell hangsúlyt fektetni a modern, kutatási alapokon nyugvó, leginkább a megelőzésre törekvő megoldásokra. A belső hődisszipáció egy jól körülírt hőmérsékleti környezetben pontosan mérhető, és megfelelő eszközökkel (például egyedileg alkalmazott jeladókkal, a mesterséges intelligencia alkalmazásával) időben kiszűrhető a hőmegfutás a kezdeti szakaszban.
Bár a cellatüzek nagy részét belső vagy külső hőhatás okozza, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a jelenséget sem, amikor mikrokristályok keletkeznek az anód-katód szeparátorokban, amelyek idővel elektromos gátszakadást, vagyis rövidzárlatot okozhatnak. Ilyen esetekben a mozgó érzékelőrendszer, a hőkamerás megoldások vagy éppen az egyedi azonosításhoz alkalmazott RFID-technológia bevetése mind-mind jó szolgálatot tehetnek a veszély időben történő felismerésében.
A korszerű műszaki megoldások terén ugyanakkor vannak tapasztalatok, amiket érdemes meghonosítani, akár továbbfejleszteni is. Egyes francia robotikai megoldások esetén az élőerőt helyettesítik oltórobotokkal, ami a hűtési környezet fenntartását teszik lehetővé. Megfelelő érzékelés és egy automatizált, jelvezérelt polcürítő rendszer kiépítésével egy egyszerű logisztikai robot is a tűzoltás hasznos eszközévé válhat. Az időben kiemelt hibás részegység nem tud következményes terjedést okozni, az elfojtást időben meg lehet kezdeni, a tényleges tűzkárt pedig megakadályozni vagy legalábbis minimalizálni.
Ebben szintén nagy segítséget jelenthetnek az úgynevezett FireBox megoldások, ahol a túlhevült egységet ténylegesen víztartályba helyezik a teljes kiégésig vagy visszahűlésig. Ezeknek az eszközöknek egy megfelelő információs rendszerrel való együttműködése a helyszínre érkező tűzoltókat segíti a helyszín és a tűzfészek lokalizálásában, illetve az eddig megtett és a még hátralévő feladatok feltérképezésében. „Lehet minden polc felett egy spinklerünk, de a korszerű megoldások nagyobb hatékonysággal és üzembiztosabban képesek megakadályozni a kiterjedt akkumulátortüzeket” – zárta előadását a tűzvédelmi szakember.
