A belgiumi székhelyű Delaware összetett és komplex megoldásokat kínál azon vállalatok számára, amelyek szeretnének előrébb lépni a digitalizáció terén. Rusz Gergellyel, a Delaware Consulting Hungary SAP-vezetőjével az indulásról, a jelenlegi piaci trendekről és a cégeket érintő kihívásokról beszélgettünk.
– Hogyan kezdődött a magyar leányvállalat története, és milyen szolgáltatásokat kínálnak?
– A Delaware 2015-ben indult el Magyarországon. Akkor még Microsoftnak hívták az ezzel foglalkozó lábunkat, amit három évvel később egy rebranding keretében átneveztünk Digital üzletágra. Ezen a területen elsősorban .NET fejlesztést adtunk a nemzetközi – főként belga, holland és francia – partnereinknek. Mára már magasabb szintre emeltük a Digital tevékenységi körét, és tartalomkezelő rendszerek, digitális élményplatformok, webáruházak fejlesztésével is foglalkozunk. Ezekben három partner van a segítségünkre: az egyik a Sitecore, a másik Kentico, a harmadik pedig az Optimizely. Ezek olyan digitális élményplatformok (DXP-k), amelyek adott esetben komoly versenyelőnyöket tudnak adni az ügyfeleinknek. Mi elsősorban ezeken a felületeken végezzük azokat a fejlesztéseket, amelyekre az ügyfeleinknek szükségük van, de igény szerint teljesen egyedi fejlesztésekbe is belevágunk. Az elképzeléseknek semmi sem szabhat határt, például a belga államvasutak jegyfoglaló rendszerét a magyar csapat kezeli itthonról.
– Milyen trendek, technológiák érvényesülnek a nemzetközi projektek terén?
– A nemzetközi projektjeink az ügyfél-igényeknek megfelelően most már nagyon sok esetben felhőalapúak. A legfontosabb varázsszó ezen a téren a Mendix, amely most kifejezetten trendinek számít. Ezek minden esetben olyan platformok, ahol különböző dizájnnal ellátva olyan ügyfélbarát munkafolyamatokat lehet beállítani, amelyek adott esetben döntőek lehetnek a piacon való megjelenés és érvényesülés során. Ha valaki szeretne egy webáruházat vagy ajánlatkészítő oldalt, akkor ezt költséghatékonyan és fenntarthatóan meg lehet csinálni.
– Mennyire személyre szabható az ügyfeleknél egy-egy ilyen platform?
– Teljes mértékben. Ezeket a felületeket úgy kell elképzelni, mint egy papírlapot: ami rákerül, az az ügyfélé. Ez egy olyan platform, amiben vannak előre definiált megoldások, mint például keresőmotorok, előre összeállított vásárlási és fizetési folyamatok. Ez igazából arról szól, hogy mit szeretne valaki egy adott felületen megjeleníteni: videólejátszót, reklámot, szavazóoldalt, kalkulátorokat, űrlapokat, de a komplexitás csak az ügyfél igényein és lehetőségein múlik. A Digital tehát a Delaware-nél számunkra ezt jelenti, de nem csak erről van szó, mert van nekünk egy mobilapplikációkkal és egy IoT-megoldásokkal foglalkozó csapatunk is. A virtuális és a kiterjesztett valóságra is fejlesztettünk már olyan programot, amit az adott ügyfél oktatási anyagként fel tud használni például úgy, hogy egy digitális szemüvegben alkalmazza azt.
– A raktárlogisztikában és a járműiparban egyre nagyobb szerep hárul az úgynevezett okosszemüvegekre, legalábbis nagy multinacionális cégeknél.
– A Delaware-nek már pár éve elérhető egy hasonló megoldása, field service management néven: egy megfelelő szemüveggel, az adott virtuális realitás (VR) technológiával, tableten lefejlesztett megoldás alapján a szerelő megkapja az aznapi feladatait és adatait. Ezután bekapcsolja a kameráját, felveszi az okosszemüvegét, és elvégzi a teendőit. Munka közben ennek a techno-lógiának köszönhetően azonnal tud beszélni például egy operátorral, aki szükség esetén ki tudja neki vetíteni egy adott alkatrész rajzát. A technológia segítségével az is megoldható, hogy az operátor ugyanazt a képet lássa, mint amit a szerelő.
– Hogy látja: mikor terjedhetnek el jobban az ilyen digitális megoldások a raktárlogisztikában?
– Ez egy nagyon árérzékeny piac, itt lényegében fillérek vagy forintok döntik el, hogy ki tud jobb árat adni. Ez azt jelenti, hogy a nagy volumen ellenére a margin a fuvarozás és raktározás esetén meglehetősen szerény. Itt ha valaki befektet egy stratégiai raktárirányítási megoldásba (Extended Warehouse Management, EWM), és mondjuk ennek a 2–3 éven belüli megtérülését várja, akkor az egy előrelátó gondolat. Az, hogy a raktárosnak VR-szemüveget vegyünk, az még talán messze van. Azt látom, hogy a technológia előrébb tart, de a szolgáltatás még nem eladható annyira, hogy minden raktárosnak legyen egy ilyen szuper VR-szemüvege. A raktározás és logisztika területén tevékenykedő cégeknek ezeket a befektetéseket a hatékonyság növelésére és az ergonomikus környezet kialakítására kellene használni, minden szempontból versenyképesebbé válva. E beruházások a szolgáltatások árában lassabban jeleníthetők meg.
– Az Önök által nemrégiben szervezett sajtóreggelin szóba került, hogy azt javasolják a cégeknek, ne várjanak a memórialapú adatbázis-kezelő rendszer (SAP HANA) bevezetésével, mert egy esetleges későbbi átállás többletköltségekkel járhat.
– Ennek a bevezetése nem feltétlenül nehéz. Az SAP régi ECC-modulja különböző adatbázis-technológiákra épülő szoftvermegoldást kínált. Ez azt jelentette, hogy az SAP adta az üzleti megoldást és a kapcsolódó logikákat, míg az adatbázisokat erre szakosodott cégek (például IBM, Oracle stb.) szállították. Az SAP 2010-re kifejlesztette a saját, memóriaalapú adatbázis-technológiáját (HANA). Ennek egyik legfőbb ismérve, hogy sokkal gyorsabban ér el adatokat, mert teljesen új struktúrát használ a régi adatbázis-kezelőkhöz képest. Amivel az SAP átlépett egy másik térfélre, az az, hogy a jövőben csak akkor tudja biztosítani a saját szoftverét, ha egy ügyfél HANA-n futtatja a saját rendszerét. Ebből kétféle megoldás létezik. Az egyik az SAP on HANA, amikor az SAP régi megoldását kombinálják a HANA adatbázissal. A másik pedig a 2015-ben elindult S/4 HANA, amikor a megújult csomag is felkerül a rendszerbe. Ilyenkor olyan előre elkészített sztenderd funkciókat lehet használni, amelyek a régi verziókban még nem szerepeltek. Régen, az SAP-ben voltak előre programozott (például könyvelési) folyamatok, amelyek kész megoldásokat kínáltak. Ha egy cégnek viszont másként kellett könyvelni jogi vagy technikai szempontból, akkor hívnia kellett egy tanácsadót, aki lefejlesztette a hiányzó lépéseket. Ahogy az SAP növekedett és tanult, úgy építette be az S/4 HANA alkalmazásba a már megtanult és megismert, továbbá az őáltala is feldolgozott üzleti folyamatokat.
– Ezek szerint az S/4 HANA gyakorlatilag egy olyan megoldás, amit szinte mindenre felkészítettek?
– Így van. Ahogy az SAP megoldása fejlödőtt, egyre több energiát fektettek a sztenderd folyamatokba: 50 év alatt több százezer ügyfélnél történt bevezetés biztosítja, hogy az SAP folyamatosan találkozik a különböző iparágak egyedi megoldásaival, ügyfél-igényekkel, üzleti elvárásokkal. Ezeket a tapasztalatokat építik be a rendszerbe, és az évről évre kiadásra kerülő frissítések ezeket a folyamatokat már tartalmazzák. Ezért fontos, hogy egy HANA-átállás közben lehetőség szerint átvizsgáljuk a meglévő üzleti folyamatainkat, egyfajta folyamatmérnöki szemlélettel: valóban mindegyikre szükség van? Gyakori, hogy nagyobb cégek az idők során – egyedi igények vagy helyi sajátosságok miatt – testre szabott fejlesztéseket építettek a meglévő SAP-rendszerükbe, amelyekre akár az új S/4 már beágyazott és elérhető funkciókat ajánl. Az átállás szempontjából tehát mindenképpen át kell nézni minden egyes folyamatot, hogy valóban van-e valaminek relevanciája. Ez egy hosszú projekt, ráadásul az üzleti folyamatok modulokra vannak bontva, amelyeket külön-külön kell megnézni. Így előfordulhat, hogy elfogynak a rá kijelölt erőforrások.
– Magyarán aki halogat, az később várólistára kerülhet?
– Azért fogyhatnak el a jövőben az SAP-tanácsadók, mert egész egyszerűen elviszik a projektek. Van mondjuk 1000 cég, amihez kell 10 ezer tanácsadó. Oké, de a piacon csak 8 ezer van. Akkor mi a dolgunk? Az 1000 céget el kell szépen osztani időben, mert a végére nem marad, ha mindenki egyszerre kezdi el. 2027–2030 között pedig már megnövekedett támogatási díjat kell fizetni az SAP-nak, mert ő már évek óta mondja, hogy költözzenek a HANÁ-ra. Azt gondolom, hogy ahogy közeledünk az időpont felé, úgy fog megváltozni a kereslet-kínálat viszonya, és akkor már mindenkinek sürgős lesz.
– A digitalizáció ebben a szegmensben rengeteg adat migrációjával jár. Jelenthet ez kihívást a Delaware-nek?
– A digitalizáció alapvetően a papírmentességet, a számítógép alapú adatfeldolgozást jelenti, ha szigorúan a szó jelentését nézzük. Természetesen ez magában foglalja az olyan szoftverek alkalmazását, amelyekhez adott esetben megfelelő tárhelystruktúra is kapcsolódhat. Úgy vélem, hogy főleg a logisztikában és a szállítmányozásban lehetne a digitalizálás előnyeit használni, hiszen ha van egy e-CMR a felhőben, amit le lehet igazolni, akkor miért kellene még több hagyományos papíralapú, pecsételős dokumentumot gyártani? Én azt gondolom, hogy ezek ki fognak kopni a napi rutinból, de szükség lenne a digitalizáció felgyorsítására. Az adminisztráció digitalizálása nagyon nagy segítség lenne a fuvarozók számára. Erre vannak megoldások, de ezeket a jogi szabályozásnak is követnie kellene.
Aranyi Péter
