A 2018-ban családi vállalkozásként alapított BlanCargo impozáns növekedéssel büszkélkedhet: tavaly már 3,1 milliárd forintos árbevételt értek el közúti konténerfuvarozással, légi és tengeri konténeres szállítmányozással. Az alapító tízévnyi, hasonló területen, de multinacionális környezetben szerzett tapasztalattal a háta mögött, épp a világjárvány kezdetén pörgette fel a szállítmányozási tevékenységét – sikerrel.
– Milyen vízióval és kik alapították a BlanCargót?
– A céget 2018-ban alapítottuk a feleségemmel. Akkor a célunk egy olyan fuvarozócég létrehozása volt, ami saját flottával közúti konténerszállítást végez belföldi és nemzetközi forgalomban. Egy autóval, egy sofőrrel indultunk, most 7 autónk és ugyanennyi sofőrünk van. A piacra lépést segítette, hogy lehetőségünk nyílt egy nagyobb cég alvállalkozójaként szolgáltatni. Folyamatos az igény az olyan speciális vontatókra és alvázakra, amelyekkel temperálást igénylő, az átlagnál nehezebb vagy veszélyes árukkal rakott konténereket lehet szállítani. Ilyen eszközökbe kevesen invesztálnak, mert egyszerűbb általános, homogén flottát üzemeltetni. Mi azonban erre specializálódtunk.
– Az egyautós fuvarozócégek általában a cégvezető járművezetésére épültek anno. Önöknél is így volt ez?
– Nem, én nem vagyok kamionvezető. A cégalapításkor egy szállítmányozással foglalkozó, osztrák tulajdonú cég budapesti irodáját vezettem, ami mellé egy második lábként gondoltunk erre a cégre. A stratégiát akkor kellett újratervezni, amikor 2020 elején, a pandémia kitörésekor váratlanul bezárták a korábbi munkahelyemet. A felmondási idő letöltése óta kizárólag a saját cégem fejlesztésén dolgozom, amelybe a fuvarozás mellé felvettük a szállítmányozási tevékenységeket is. Az indulást segítette, hogy a korábbi cégnél voltak olyan kollégák, akikben bíztam. Megkérdeztem őket, hogy dolgoznának-e velem a cégemben. Végül velem együtt három fővel indult a spedíciós tevékenység. Az elmúlt 2,5–3 év életem legintenzívebb korszaka volt. A két gyermekem születése mellett nőtt a cég 4-ről 17 fősre. Fontos támaszom a feleségem, aki megteremtette a lehetőségét, hogy tudjak annyit dolgozni, amennyi szükséges. Rengeteg áldozatot hoztunk ezért a cégért. Szerencsére nagyon jó csapatot találtam magam mellé. Minden kollégámra jellemző, hogy a munkaköri leírásukon túlmenően is vállalnak feladatokat, sajátjuknak érzik a céget, ott segítenek, ahol tudnak. Hálás vagyok, hiszen az ő munkájuknak köszönhető a fejlődésünk.
– Hogyan lett Önből szállítmányozó?
– A végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, a családban azonban van hagyománya a logisztikának. Édesanyám, dr. Hacsavecz Mária ügyvédként nemzetközi fuvarjoggal foglalkozott, a NiT közúti fuvarozói érdekképviselet alapításában is közreműködött. A fuvarozás így asztaltéma volt otthon. A stabil angol nyelvtudásomat kihasználva tolmácsoltam is neki fuvarozással kapcsolatos ügyekben. Így jött a lehetőség a már említett cégnél való elhelyezkedésre, ahol 10 évet töltöttem, a végén már ügyvezetőként.
– Miként tudott a járvány miatti bezárkózás időszakában üzletet fejleszteni?
– Nem volt könnyű, hiszen ott voltunk telephely nélkül, mindenki otthonról dolgozott, ráadásul akkoriban született a kisfiam (azóta már egy kislányom is), aki mellett home office-ban céget fejleszteni nem volt könnyű. Áthidaló megoldásként a lakóhelyem közelében béreltem magamnak egy kis szobát.
– Most pedig már a Váci úton vannak irodáik. Miért?
– Alapvetően nem vagyok a home office híve, ami kényelmes és motiváló lehet egyeseknek, de a csapatszellemet, az együttműködést, a közös alkotást és feladatmegoldást nem segíti. Amint erre lehetőség nyílt, megkérdeztem a kollégáimat, hogy szeretnének-e ismét közös irodában dolgozni. Erre mindenki igent mondott. Ám a Váci úti iroda is csak átmeneti megoldás még, hamarosan egy 300 négyzetméteres reprezentatív irodába költözünk a Duna mellé. Tudom, hogy a legtöbb speditőr ipari parkokban, illetve Vecsés környékén összpontosul, azonban a kollégáink a városban laknak, és szerettünk volna egy közösségi közlekedéssel könnyen megközelíthető irodát. Számomra fontos, hogy a kollégák jó munkakörnyezetben dolgozzanak és ne kelljen órákat utazniuk. Egy cég életében az irodabérlet nem akkora kiadás, amibe ne lehetne megengedni egy kis pluszt, ami az ott dolgozók számára nagy hozzáadott érték. Felértékelődött a munkakörnyezet minősége a munkavállalóknál. Büszke vagyok rá, hogy még egyetlen ember sem ment el a cégtől. Maximálisan figyelünk arra, hogy megadjuk a kollégáinknak azt, ami ahhoz kell, hogy hosszú távon tudjunk együtt dolgozni. Másrészt járnak hozzánk ügyfelek a Távol-Keletről és az USA-ból, akiknek számít, hogy milyen környezetben ülnek le tárgyalni.
– Milyen üzletekben reménykedhet egy kis családi speditőrcég?
– Többféle üzleti modell is elképzelhető. Például az a cég, ahol korábban dolgoztam, jellemzően külföldi ügynökök megbízásait teljesítette. Nagy kitettséggel és bizonytalansággal jár, ha a szállítmányozónak nincs közvetlen kapcsolata a fizető féllel. A BlanCargóban ezen már tudtunk fordítani, így ma már a tényleges költségviselők megbízásai nagyobb arányúak, mint az ügynököktől kapott megbízások. Ez utóbbi láb mégis fontos, mert így lehet jó kapcsolatot kiépíteni a tengerentúlon és megbízható partnereket találni.
– Hogyan tudnak kölcsönösen bizalmi kapcsolatokat építeni a külföldi ügynökökkel?
– Egy időben sokat utaztam Ázsiába és az USA-ba speditőr konferenciákra, építve a kapcsolatot a különböző országokból érkezett szakemberekkel. Van nagyjából 10–15 cég itthon, amelyek ezekben a relációkban aktívak, tőlük rendszeresen járnak ilyen szakmai fórumokra új kapcsolatokat építeni. Korábban én is része voltam ennek a körnek, ezt tovább építettem. A külföldiek megbízásából tengeren elsősorban azokat az árukat kezeljük, amelyek Magyarországról indulnak, vagy ide érkeznek. A légi áruk esetén már régiós a lépték, mert a budapesti repülőtér annyit fejlődött az elmúlt években, hogy fontos elosztóközpont lett. A konténeres forgalom se teljesen magyar érintettségű már, az Arad–Nagyvárad tengelyről jelentős az igény a transzatlanti útvonalakra budapesti vonatra rakással, amihez közúti szállítást is biztosítunk, akár saját eszközökkel. A megbízók szeretik, hogy nemcsak a speditőrjeik vagyunk, hanem blancargós autóval a cég sofőrje hozza-viszi a konténereket. Ez növeli a minőséget és a bizalmat. Persze alvállalkozókat is foglalkoztatunk, miközben folyamatosan bővítjük a flottát. Az a célom, hogy hosszú távon dolgozzak együtt mindenkivel, legyen az megbízó vagy munkatárs. Ezért csak akkor bővítem a flottát, amikor találok olyan sofőr kollégát, akivel szívesen dolgoznék együtt.
– Meg lehet élni ilyen külföldi megbízásokból?
– A megbízások többsége ma már magyarországi megbízóktól jön. Olyan irányokba indulunk el az üzletfejlesztésben, amiről azt érzem, hogy jó lehet. Rendkívül aktív az értékesítési tevékenységünk. Ha egyszer valahol kapunk lehetőséget, azt igyekszünk meghálálni, ezzel újabb megbízásokat kaphatunk. Próbálunk rugalmasak lenni, amire szükség is volt az elmúlt években.
– Azért mégse lehet könnyű családi vállalkozásként gyártókat meggyőzni a közös munkáról.
– Ez Magyarországon valóban sokkal nehezebb, mint mondjuk Németországban, ahol nagyszámú családi tulajdonú speditőrcég működik, és a piac elismeri és kihasználja e vállalkozások előnyeit a nagyobb, multinacionális társaságokhoz képest. Valamiben, például raktárlogisztikában ők sokkal jobbak, de van, amiben mi tudunk többet, jobbat adni. Nincs rossz érzésem az üzletszerzés nehézsége miatt; ha lassabban is, de képesek vagyunk mi is kiépíteni a szükséges bizalmat. Másfél év előkészítés után nagyon sikeresen szerepeltünk egy nagy magyar gyár tenderén, és érkeznek is folyamatosan a megbízások.
– Milyen cégméretet szeretne elérni?
– A következő 15 évben szeretnék irodákat nyitni a környező országokban, például Csehországban, Szlovéniában, Romániában és Szlovákiában. Ezekben az államokban a saját iroda mellett saját közúti flottát is üzemeltetnénk, és saját raktárakat is szeretnék itthon és külföldön egyaránt. Ezzel a háttérrel ki tudnánk szolgálni minden olyan megbízót, amelyek európai léptékben középvállalkozásnak számítanak, de az egyországos léptéknél már nagyobbak, és nem egy távoli országból kötik meg egyben a logisztikai szerződésüket. Ezek olyan megbízók, akik minőségérzékenyek, akik elvárják, hogy minden feladatukat elvégezze a szállítmányozója szájhúzás nélkül, nem csak a könnyűeket, a jelentős volumenűeket.
– Látszik a piacban most a gyors növekedés lehetősége?
– Idénre – azt gondolom – nehéz lesz árbevételt növelni, a fuvardíjak csökkenése okán. A tételszámot tekintve azonban lehet növekedni, bár a recessziótól sokan tartanak. Azt látom, hogy az év I–II. hónapja bázis feletti lett nálunk, de ebből még nem vonnék le következtetést az év egészére. A növekedésnek nem a mértéke, hanem a folyamatossága a lényeg, abban sem feltétlenül minden mutatóban egyszerre, hanem mindig abban, amire épp a legjobb a lehetőség.
– Milyen fejlesztendő területeket azonosított?
– A digitalizációt, a folyamatok fejlesztését, a flottabővítést, a munkatársak továbbképzését. Épp januárban indult egy új, árukövetést is lehetővé tevő rendszerünk, ami rengeteg levelezést, utánanézést és telefonálást vált ki. Nagyon fontos, hogy szinte valós időben követni lehessen az árukat, és erre ma már lehetősége van a megbízóknak is. A tavalyi év végén fuvarozási és szállítmányozási jogból tartottunk továbbképzést a kollégáknak. Fontos, hogy naprakészen ismerjék annak a hátterét, amit napi szinten csinálnak.
Andó Gergely
