A BUD Air Cargo Day szakmai konferencia első pódiumbeszélgetése áttekintette a légitársaságok jelenlegi helyzetét, amelyet számottevően beárnyékol a közeledő recesszió. René Droese, a Budapest Airport fejlesztési igazgatója kérdezte Michal Grochowskit, a LOT Polish Airlines cargovezetőjét, Steven Polmans-t, a TIACA elnökét, Rob Veltmant, a Qatar Airways Cargo európai piacért felelős alelnökét és Chris Nielent, a Cargolux értékesítésért felelős alelnökét (képünkön balról jobbra. A szerk.).
Chris Nielen (C. N.): – Az elmúlt 2 év egy abnormális helyzetről szólt, amely a világjárvány miatt alakult ki. Mára megint új helyzet állt elő: háború Európában, magas energiaköltségek, amelyek nemcsak a lakosságot érintik, hanem az államokat és a légitársaságokat is. Megjelent az infláció, és nem látható előre a normális üzletmenet, mert annyi bizonytalansági tényezővel kell megküzdeni. Rugalmasnak kell lennünk, gyorsan reagálni a változásokra, mert különben nem lehet túlélni ezt a helyzetet. Nagy kihívás ez a Cargolux számára is.
Rob Veltman (R. V.): – Úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú most az agilitás és a kitartás, valamint az, hogy hogyan kezeljük a kihívásokat és a piaci változásokat. Mindannyiunknak pénzt kell keresnünk, mindannyiunknak a hatékonyságot, a digitális megoldások bevezetését kell megvizsgálnunk. Jelenleg még elég egészségesnek tűnik a piac. Az inflációs szint befolyásolhatja az emberek kiadásait, és először az e-kereskedelmi oldal fogja észrevenni, ha ezek a kiadások csökkennek. Fontos, hogy az ügyfelekkel és a saját személyzetünkkel is jobb kapcsolatot kell ápolnunk. Az ügyfelek kéréseire jobban kell reagálnunk, a jól képzett személyzetet meg kell tartanunk. Világos stratégiával kell rendelkezni, amely biztosítja a jövőt mindenki számára. Nem titok, hogy csak ott repülünk, ahol pénzt tudunk keresni: onnan, ahol az árukat készítik ügyfeleink, oda repülünk, ahol a vevőink élnek. Ehhez kell az üzleti modellünket alakítani, szükség szerint újraalakítani. A hatékony és helyes gazdálkodás biztosítja, hogy a cég fenntartható módon működhessen. Mi a gazdaság alapjain nem tudunk változtatni, de az ügyfelek rugalmas kiszolgálásán igen.
Michal Grochowski (M. G.): – Számunkra különösen fontosak a devizák változásai egy olyan iparágban, ahol a tranzakciók szinte amerikai dollárban zajlanak, egyfajta jövőbeli értékkel. Ma a dollár erősödése bizonytalanságokat szül, ami a háború végével változhat. Ezt mi itt, Kelet-Közép-Európában felfoghatjuk egyfajta lehetőségnek is, amely a piacot stimulálja, és változtathat a jelenleg domináns nyugat-európai csomópontokra épülő piacokkal szemben.
– Beszéljünk egy kicsit a repülőgépflottákról, mert sok a szóbeszéd a kapacitások csökkentéséről. Mennyi utasszállító repülőgépet alakítanak át teherszállításra?
C. N.: – A Cargolux az indulása óta mindig Boeing 747-est üzemeltetett, jelenleg 30 darabot, amelyből 16 az idősebb 747-400-as, a többi a korszerűbb 747-8-as. Az elmúlt hónapban megszületett a stratégiai döntés, hogy a 400-as flottát fokozatosan kéthajtóműves 777-esekre cseréljük. A csere várhatóan 2027–2028-ban fog elkezdődni, és később érinti a 747-8-asokat is, amelyekkel 2035–2040-ig számolunk. A biztonságos üzemeltetés mellett a környezetvédelmi terhelést is mérsékeljük, ebben szoros kapcsolatban állunk az ügyfelekkel.
R. V.: – A Qatar Cargo is 777-esekkel fejleszti majd a flottáját. A 777x lesz az a gazdaságos és modern repülőgép, amely a hatékonyságot biztosítja majd számunkra. Ez a típus még utasszállítóként sem repül, ebből összesen 50 darabot rendeltünk. Tökéletes repülőgépnek tűnik a nagy távolságok leküzdéséhez és a várható piaci folyamatokhoz. Elsőként reagálunk a változásokra a flotta cserélésével, amely részben cserét, részben bővítést is jelent majd, ahogy a piac megkívánja. A fenntarthatóságnak napirenden kell lennie, amelyben együttműködünk a repülőterekkel.
M. G.: – Elemezzük a helyzetet, de még mindig nem tettünk pontot a végére. A csapatom és személyes ambícióm, hogy teherszállító gépekkel bővítsük a flottát, de más forgatókönyv alapján, mint az elhangzottak. Az óriásgépek, mint a 747-es vagy 777-es jelenleg nincs fókuszunkban, mert ebből a térségből ezeket a repülőgépeket áruval folyamatosan megtölteni nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen feladat. Céljaink elérése érdekében több lehetőséget vizsgálunk, és várhatóan a jövő év folyamán fogjuk a nyilvánosság elé tárni azokat. Ez inkább keskenytörzsű közepes vagy kisebb gépeket jelent. Természetesen használjuk a 787-es Dreamliner gépeink kapacitását a főbb útvonalakon, illetve charterjáratként is. Cél, hogy a szállítás utasokkal vagy önálló lábon állva is nyereséges legyen.
– A lengyel kormánynak nagyszabású terve van egy új varsói repülőtérrel kapcsolatban. Ez támogatná a tevékenységüket?
M. G.: – Igen, ez a terv létezik. Nagyon fontos látni, hogy globálisan Lengyelország nem tér el a többi országtól, így Magyarországtól vagy bármely szomszédjától: kicsik vagyunk, kevés ügyféllel. Úgy gondolom, hogy itt következetes, lépésről lépésre történő építkezéssel lehet elérni sikereket, amelyből mások is profitálni tudnak majd.
– Az üzemanyag-takarékos, modern repülőgépek beszerzése tehát óvatos ütemben történik. A TIACA-tagok visszajelzései alapján hogy fest a keresleti oldal?
Steven Polmans (S. P.): – Az elmúlt 2–3 évben az árufuvarozók jó évet zártak, jelentősen bővítették a flottáikat, illetve utasszállító repülőgépek átalakításába is belefogtak. Sok igazgatóságban felmerülhetett: mi miért nem repülünk teherszállító gépekkel, ha ilyen kedvező a környezet? Ha csak 2–3 évre alapoznánk a megtérülést, akkor nem is lenne kérdés. A mai fellendülés egyik oka a tengeri szállítmányozás problémáiban keresendő. Amikor az ellátási lánc, illetve a szállítmányozás nehézségei megoldódnak, akkor a lassabb tengeri hajók a szállítandó áruk egy részét vissza fogják szerezni. A másik probléma pedig az egész piacot érintő jövőkép: az energiaárak és az infláció a szállítási volumen csökkenését vetít előre. Csak nézzünk a tőzsdére, ez mind hatással lesz a piacunkra… A légi szállítmányozás a növekvő gazdasági kilátások mellett tud fejlődni, az eddig látott kiugrásra pedig az ellátási lánc megszakadása miatt volt lehetőség. Kína és Amerika globális korlátozásokról beszél, aminek meglesz a böjtje.
– Minden bizonnyal tovább fogjuk vinni a fejlesztéseinket a budapesti repülőtéren. De mit tanácsolnának a következő pár évre? Hogyan koordináljuk és kezeljük az itteni partnereket?
C. N.: – A budapesti repülőtér felnőtt. Maradjon közel a piachoz és az ügyfeleihez, hallgassa meg, amit mondanak, és legyen rugalmas, piachoz alkalmazkodó. Szoros kapcsolatban maradva az ügyfelekkel keressen új lehetőségeket, mert a lehetőségek mindig ott lesznek. Aki ezt az utat követi, sikeres lesz – a piacon is.
– Úgy tűnik, a szoros együttműködés kulcsfontosságú.
C. N.: – Igen, határozottan ez a kulcs. Azt hiszem, idén pont 20 éve, hogy megérkezett az első járatunk, ez volt az első menetrend szerinti teherjárat. Az elmúlt 20 évben sok minden történt, de még mindig itt vagyunk, és itt akarunk lenni a következő 20 évben is.
M. G.: – Azt tanácsolom, hogy a Budapest Airport legyen következetes! Az eddigi elképzelések helyesek voltak. Fontos, hogy továbbra is a piaci igények mentén fejlesszenek infrastruktúrát, épületeket és szolgáltatásokat. A partnerekkel együtt történő fejlesztés tud olyan eredményt hozni, amely igazán kielégíti a kívánalmakat. Elkerülhető így, hogy olyan drága beruházásokba hajszolja magát a repülőtér, amelyeket később nem használ ki. Ugyanakkor a következetes piacépítés, amit a LOT is képvisel, évek alatt hozza meg az eredményét.
C. N.: – Mindig gondoskodni kell a növekedési lehetőségről, mert így lehet megragadni az alkalmat, amikor az eljön. Ezen a területen megvan a lépéselőny Budapesten, több évvel jár más nyugat-európai repülőterek előtt. A következő évtizedben egyedülálló lehetőség kínálkozik arra, hogy Budapest valóban megerősödjön, de nem zavaró módon. Jobb minden évben 10 százalékot növekedni, mint jövőre 50 százalékot, és utána 30 százalékot visszaesni.
– A TIACA programot hozott létre a szakma népszerűsítésére, hogy miként tehetjük a vállalkozást vonzóvá a fiatalok számára. Mi itt, Budapesten mit tanulhatunk belőle?
S. P.: – Mindannyian tanulhatunk egymástól. Nagyon bátorítok mindenkit továbbá, hogy forduljon az Air Cargo Belgiumhoz, egy közösségi egyesülethez, akik megmutatták, hogy ez az iparág a fiatalok számára is vonzó tud lenni. A fiatalokat ma már nem lehet sötét irodában, koszos asztalok mellett megtartani, nem fogják e munka szépségeit megismerni. Belgiumban elkezdtünk iskolákkal dolgozni, és 100 fiatalt vonunk be az air cargo közösségbe. Nagyon sok mindent tehetünk, de legfőképp adjunk nekik lehetőséget, hogy hadd fedezzék fel, miről is szól az egész iparág…
