A koronavírus-fertőzésen átesett személyek gyakran panaszkodnak olyan tünetekre, változásokra, például alvási zavarokra, fáradékonyságra, amelyek akár középtávon is megnehezítik az életüket, kihatnak a járművezetési képességeikre. Az ilyen tünetekben szenvedők azonban csak a legritkább esetben keresnek fel orvost a panaszaikkal, attól félve, hogy visszavonhatják az egészségügyi alkalmassági határozatukat. Ez a helyzet pedig a munkáltatónak és az egyénnek sem jó, amin csak az érdekelt felek egymásra figyelésével, tudatossággal, kölcsönös tájékoztatással lehet segíteni.
– Miért érezte azt az LTE, hogy munkapszichológust vonjon be a mozdonyvezetőinek továbbképzésébe?
Baranyai Zsolt (B. Zs.): – A biztonsági kultúra egy nagy lélegzetvételű, állandó téma a közlekedésben, minden szakmai döntésnek része kell, hogy legyen ez a szempont is. A jelentős kockázatok adekvát kezelését, folyamatos ellenőrzés alatt tartását és az új kockázatok felismerését az érett biztonsági kultúra hatékonyan segíti, csak ez nem feltétlenül tudatos. Tavasszal részt vettem egy munkaalkalmassági vizsgálaton, ahol sok ötlet és lehetőség merült fel arra vonatkozóan, hogyan lehetne közlekedésbiztonság-tudatosabbá tenni azokat a munkavállalókat, akiken ez a legnagyobb mértékben múlik. Az LTE-nél ők a mozdonyvezetők és a kocsivizsgálók. Alapvetően két csapásirány bontakozott ki a stratégiánkban. Az egyik egy aktualitás, a Covid. Ez a betegségtől való félelemtől kezdve, az izoláción át, a betegség elkapásáig, az esetleges családi tragédiákon keresztül, a hosszú távú szövődményekig rengeteg olyan fizikai, környezeti és pszichés tünetet és változást okozhat, ami csökkentheti a koncentrációt, növelheti a reakcióidőket, nehezíti az egyszerre érkező többféle inger helyes értelmezését. A másik irány az időszakos oktatások tartása pszichológus bevonásával, aminek keretében a rendkívüli események tanulságainak megbeszélésére és krízishelyzetekre való felkészítésre nyílik lehetőség, kiegészítve egy új szemlélettel. Ezzel az oktatások színvonalát is emeljük, a tartalmát is frissítjük. Ez a modul kétórás időtartamú az időszakos oktatás keretein belül, négy alkalom alatt az összes mozdonyvezetőnk részt vett benne. Alapvetően pozitív volt a fogadtatása, a kollégák értékelték a kapott új szempontokat és a saját képességeik, határaik megismerését is segítő információkat, és oldott, interaktív légkör alakult ki.
– A járvány újabb hullámában lényegesen kevesebb a korlátozás, mint korábban. Az emberek belefáradtak a védekezésbe?
Zerkowitz Dávid (Z. D.): – Én azt tapasztalom, hogy noha a legtöbb cégnél megvannak a védelmi intézkedések a járványhelyzet kordában tartása és megelőzése érdekében, ezeket nem vizsgálják felül rendszeresen, már nem része a belső kommunikációnak, és így egy újabb intézkedés bevezetése már elsikkadhat, illetve a meglévő védelmi eszközöket is lazább fegyelemmel használják. Az emberek ingerküszöbe feljebb került, ezért újabb vagy másfajta impulzusokkal kell hatni rájuk ahhoz, hogy a megelőzési tudatosság szintje növekedjen. Nem az történik, hogy nem tudják, vagy nem akarják végrehajtani az egészségvédelmi intézkedéseket, hanem ez egyszerűen túl hétköznapivá vált, és hátrébb került a mindennapi tudatosságukban. Azért tartom jó ötletnek a tudatosság növelésére egy pszichológus bevonását, mert az új inger, az új szempont és megközelítés segíthet a kockázatok kezelésében és csökkentésében – nemcsak járványügyi, hanem más, munkabiztonsági aspektusok kapcsán is.
– A poszt- vagy long-Covid tünetekkel rendelkezők számára mit tanácsol?
Z. D.: – Célirányos vizsgálatok képesek ezeket kiszűrni, akár munkabiztonsági szempontból is. Fel lehet hívni rá a kollégák figyelmét, hogy ilyen vizsgálaton részt vehetnek. A munkavállalók általános egészségmegőrzését hosszú távú célkitűzésként kellene kezelnie a munkáltatónak, ennek lehet egy lépése a különféle szűrővizsgálatok népszerűsítése, ajánlása. Lehet a poszt-Covidnak akár rejtett szövődménye is olyan hosszú távú hatással, ami veszélyezteti a munkabiztonságot. A könnyű tünetekkel átvészelt fertőzés is okozhat ilyet. Általános igazság, hogy amit nem vizsgálunk, azt nem mindig vesszük észre. Ilyen például a szemromlás, ami sokszor nagyon lassú változás ahhoz, hogy ezt valaki felismerje. Sőt, a felismerésben rövid távon nem is feltétlenül érdekelt az egyén, hiszen „aki nem jár orvoshoz, annak semmi baja nincsen”. Ez érthető emberi reakció minden olyan vizsgálat esetén, ami a munkakőr betöltésének alapját veszélyeztetheti a jövőben, viszont a poszt-Covid vizsgálatoknak nem ez a célja, sőt, az időbeni felismerés éppen megmentheti az egyént hosszabb távon az alkalmassági tanúsítvány elvesztésétől.
– Egy mozdonyvezető vagy pilóta miből veheti észre, hogy problémája van, és hova fordulhat vele?
Z. D.: – E munkakörök betöltéséhez átlag feletti pszichés stabilitás kell, ebben tehát van tartalék; nem csak „hibátlan” eredménnyel lehet alkalmas a munkavállaló minősítése. Amennyiben valaki elkapja a betegséget, és felgyógyul, akkor előbb-utóbb újra alkalmas lehet járművezetésre. A poszt-Covid-tünetként leggyakrabban jelentkező aluszékonyság és fizikai gyengeség – amikor változó időpontban kezdődő, különféle időtartamú szolgálatokkal párosul – nagyon meg tudja nehezíteni az ember életvitelét, és a közlekedés biztonságát veszélyeztető helyzethez vezethet, ezért valós kockázat. Aki a betegség előtt 10–12 órát dolgozott egyhuzamban, most talán csak 6–7-et tud kifáradás nélkül teljesíteni. A szervezetük a gyógyulttá nyilvánítás után valójában még mindig küzd, rehabilitáció alatt van. Ennek felismerése és kezelése közös felelőssége a munkáltatónak, az egészségügynek és a munkavállalónak. A nem időszakos, nem kötelező orvosi vizsgálatokon és konzultációkon egy munkavállaló minden további hátrányos következmény nélkül részt vehet, a vasúti munkavállalók erre a munkáltatótól függetlenül egyénileg is jogosultak. Bárki akár egyenesen a munkapszichológiára is bejöhet, itt elmondja a problémáját, és kiderül, mire van szükség. Lehet, hogy elég egy konzultáció, de bonyolultabb esetben tesztek elvégzése is szükséges. Mint minden más esetben, az ilyen konzultációk, vizsgálatok megállapításait is az orvosi titoktartás védi. A pszichológusnak csak akkor van lehetősége információt kiadni a kezelésről, ha valaki ön- vagy közveszélyesnek minősül; igaz, ekkor tulajdonképpen kötelessége is.
– Kevés stresszesebb dolog van a munkaalkalmassági vizsgálatnál egy közlekedésben dolgozó számára. Sokan úgy érzik, különösen a pszichológiai rész esetében, hogy az nem objektív. Ilyenkor mit vizsgálnak?
Z. D: – Ma már sokan nem veszik komolyan ezt az orvosi vizsgálatot, és a vasutat vagy az azon belül megpályázott munkakört sem ismerik. Őket itt komoly meglepetés érheti. Mi valójában az aktuális alkalmasságról, egészségi állapotról mondunk véleményt, nem arról, hogy valaki jó mozdonyvezető lesz-e 10 vagy akár 40 év múlva. Mi a pályaalkalmasság vizsgálatakor az arra való alkalmasságról mondunk véleményt, hogy az a képességstruktúra, ami az adott szakterület megtanulásához szükséges, rendelkezésre áll-e. Az alkalmasság tehát nem állandó hosszú távon, ráadásul a sajátunkat gyakran túl is becsüljük, és önmagában nem garancia a minőségi munkavégzésre sem. A munkakörre való alkalmasság egy lehetőség, ami inspiratív, támogató, biztonságos közegben ki tud teljesedni – ezt beválásnak nevezzük. A munkáltató valójában bevált munkaerőt keres, ennek szükséges feltétele az alkalmasság, ugyanakkor nem minden alkalmas ember válik be. Ezzel az összefüggéssel tisztában kell lennie az orvosnak, a munkavállalónak és a munkáltatónak is. Az alkalmasból bevált munkavállaló igazából a munkáltató és a munkavállaló közös, tudatos együttműködése során válhat. Az alkalmasság tehát a meglévő, hozott képességekről szól, amivel meg lehet tanulni úgy az adott területet, hogy stresszhelyzetben is megfelelően reagáljon. A tanult viselkedés ugyanis stressz hatására lebomlik, és előbb-utóbb csak a reflexes folyamatok, mozdulatok maradnak, amik az adott helyzetben akár súlyos következményeket okozhatnak, különösen a légi közlekedésben. Ezért fontos a biztos és rendszeresen monitorozott alkalmasság.
– A munkáltató mennyire foglalkozik ezekkel a kérdésekkel?
B. Zs.: – Úgy tapasztalom, hogy a maga módján minden munkáltató foglalkozik ezekkel, de a társaságok érettsége a biztonsággal kapcsolatos kérdések kezelésére eltérő. Nem elég, nem szabad csak a végrehajtó szolgálatra rátolni a biztonsággal kapcsolatos felelősséget, hanem a társaság minden szintjének szerves része legyen a stratégiaalkotástól, a döntéshozatalon át, a tényleges megvalósításig! A biztonsági kultúra fejlődése felülről indul, ezért a vezetői szerepvállalás kiemelkedő fontosságú, mert ha a vezetés behunyja a szemét vagy nem tudatos, akkor a hierarchia többi szintjén sem lesz rend. A vasúti szakterületen még mindig nincs egy jól összeszedett tudásbázisa a biztonsági kultúrának. Vannak európai szakanyagok és iránymutatások, ezek hasznos alapot adnak, de közvetlenül az egyes munkavállalókra vagy munkakörökre lebontva nehezen alkalmazhatók. Fontos a vezetők példamutatása, a támogató munkahelyi légkör, a kétirányú kommunikáció, hogy a dolgozó merjen kérdezni, hátrányos következmények nélkül fejlesztési javaslatot, észrevételt tenni, ha valami biztonsági kockázatot vagy eltérést észlel. A bizalom és a nyitott, kétirányú kommunikáció nagyon fontos eleme a biztonsági kultúrának, hiszen az elmélet (a szabályok és az eljárások) és a gyakorlat (a munkahelyi valóság) között jelentős különbség alakul ki sok esetben, ami normális jelenség. A társasági szabályokat és a biztonságirányítási rendszer eljárásait a munkavállalói jelzések vagy az audittapasztalatok alapján viszonylag könnyebben lehet fejleszteni, és érdemes is, mert az európai uniós és a nemzeti szabályok, illetve a hatósági jóváhagyású utasítások esetében ezt érthető okokból nehezebben lehet megtenni. A másik kiemelendő a biztonságtudatosság, hogy mindenki tisztában legyen a saját munkája biztonsági jelentőségével, fontosságával és kockázataival: ne csak elméletben tudják, hogy egy normáltól eltérő helyzet vagy veszély esetén mit kell tenni, hanem merjék is azt alkalmazni.
Andó Gergely