Meddig kell várni a vasúti árufuvarozás újabb reneszánszára? Lesz-e egyáltalán? Mennyire terjedtek el a digitalizációs megoldások az ágazatban? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresték a választ a NavigátorVilág Expón a hazai vasúti szállítmányozók képviselői (képünkön balról jobbra): Juhász Péter, a VTG Rail Logistics Hungaria sales managere, Skierniewski Bogoslav, az AWT Rail Hu vezérigazgatója, Kotiers Román, a Rail Cargo Hungaria igazgatósági tagja, CFO, Márta Gábor, a Rail Cargo Logistics – Hungaria ügyvezető igazgatója, Varga Botond, az LTE Hungária ügyvezető igazgatója és Végh András, a GYSEV Cargo vezérigazgató-helyettese. A panelbeszélgetést Andó Gergely moderálta.
– A mozdonyvezetői, kocsivizsgálói, tolatásvezetői munkakörökben meddig alkalmazunk humán erőforrást a digitalizációs megoldások helyett?
Végh András (V. A.): – A régióban a vasúti kocsik, vagonok műszaki állapota nagyon elmarad a nyugat-európai átlagtól, ezen a területen szükség lenne egy jelentősebb előrelépésre. Továbbra is küzdünk azzal, hogy a vasúttársaságok egy része a futójavításokat, a kocsik ellenőrzését nem olyan színvonalon és nem olyan gyakran végzi el, mint azt egyébként a kocsik kora és állapota indokolná. Pedig ez már vasútbiztonsági kérdés.
Varga Botond (V. B.): – Minden téren híve vagyok a digitalizációnak, éppen azért, mert ez a vasúti közlekedés biztonságát befolyásoló tényező. A hatóságokkal egyeztetve kellene jövőbe mutató megoldásokat találni – a digitalizáció a folyamatok standardizálása miatt is kívánatos lenne –, de belátható időn belül még nem fogunk tudni elmozdulni ebbe az irányba. Jelenleg igenis szükség van arra, hogy manuálisan ellenőrizzük a kocsik műszaki állapotát. Ettől függetlenül mi is működtetünk egy vállalatirányítási rendszert, és dolgozunk azon, hogy például a vonatfelírásokat digitalizáljuk.
Márta Gábor (M. G.): – A szállítmányozás azon túl, hogy áruk fizikai továbbítását szervezi, információáramlásról is szól, így a digitalizáció különösen érinti a speditőri tevékenységet. Jelenleg is sokmilliónyi adatot tárolunk a rendszerben, csak épp a részrendszerek között nem tökéletes a továbbításuk. A potenciál tehát megvan, hogy a digitalizációval egy sokkal hatékonyabban működő rendszert tudjunk létrehozni. Ez azért is fontos, mert versenyképességet javító tényező, ha egy vasúti szállítmányozó cég a konkurenciánál jobb minőségű szolgáltatást képes nyújtani, amiben meghatározó elem a gyors, pontos információszolgáltatás.
Kotiers Román (K. R.): – A Rail Cargo Group 1492 névre hallgató digitalizációs fejlesztési programja kifejezetten az ügyfélélmény növelésére fókuszál. Bár céljai között kiemelt helyen szerepel a belső üzemeltetési folyamataink digitalizálása, ugyanakkor arra is nagy hangsúlyt fektetünk, hogy képesek legyünk gyorsan elkészíteni partnereinknek az akár több országon átnyúló árkalkulációinkat, árajánlatainkat. Tervezzük kocsijaink telematikával – hőérzékelőkkel, rezgés- és gyorsulásszenzorokkal – való felszerelését is, ami garantálja a vasúti biztonságot, és a kérdésben említett munkakörökben kiválthatja majd az emberi munkaerőt. Ezt persze a hatóságoknak is el kell fogadniuk, de mindenképpen ez a jövő útja. Egy biztos: mi nem szeretnénk létszámot csökkenteni. Egyszerűen azért lesz szükség a kocsivizsgálói, kocsirendezői, tolatásvezetői munkakörök automatizálására, mert nem találunk embert, aki esőben, hóban-fagyban elvégzi majd ezeket a munkákat. Azt is látni kell, ha digitalizáljuk is az említett tevékenységeket, nem lesz nagyságrendekkel olcsóbb.
Skierniewski Bogoslav (S. B.): – A digitalizációs megoldások elterjesztésére a belső cégfelépítés korszerűsítése, az üzemeltetési feladatok hatékonyságának javítása és az ügyfél-elégedettség növelése érdekében célszerű minél nagyobb figyelmet fordítani. Magyarországon is vannak olyan vasúttársaságok, amelyek közösen élnek a digitalizáció adta fejlesztési lehetőségekkel, például amikor az egyik cég által kitalált megoldást a másik átveszi és továbbfejleszti, majd az ötletgazda vállalkozás megvásárolja a már továbbgondolt innovációt. Vállalatunk jelenleg a határokon átívelő fuvarok tekintetében kiemelten a vasúti kocsik vizsgálatával kapcsolatos technológiai fejlesztésre fókuszál. Ha időben és hatékonyabban fel tudunk készülni a karbantartási munkálatokra, akkor csökkenthetők az üzemeltetési költségeink.
Juhász Péter (J. P.): – Több éve mondjuk, egyfajta hurráoptimizmussal, hogy a digitalizáció minden problémára megoldást jelent majd, és a vasutasnak szinte föl sem kell majd kelnie. Ugyanakkor például a kocsivizsgálat automatizálását hihetetlen költségekkel lehetne megoldani, ráadásul csak akkor, ha abban az összes piaci szereplő részt vesz, mert egy vonat különböző vagontulajdonosok kocsijaiból áll. Ha lenne is rá szándék és pénz, műhelykapacitás biztosan nem állna rendelkezésre. Látok lehetőséget a digitalizációban, a VTG meg is mutatott egy irányt, ami egy részszegmensben (hatékonyabb információáramlás, jobb tervezhetőség) jó megoldás. Azonban általánosságban nagyon sok problémával néz szembe a vasúti árufuvarozás, és azon kellene gondolkodni, hogy a teljes ágazatot miképp lehet versenyképesebbé tenni.
– Mi az akadálya, hogy a vasút az árufuvarozási szegmensben is képes legyen elérni a személyszállításban tapasztalható menetrendszerűséget?
J. P.: – Számos gond mellett az ágazatot sújtja a munkaerőhiány és a fuvarozó társaságok érdekeit figyelmen kívül hagyó pályamunkák. Az sem kedvez, ha egyidejűleg, összehangolás nélkül zárják le mondjuk a magyar–szlovák, illetve lengyel–cseh határátmenetet. Így nem beszélhetünk fenntartható, a menetrendet betartani képes vasúti árufuvarozásról. A szén nem tud sírni, az utasok viszont akár hangosan kiabálva is kifejezhetik nemtetszésüket, ha késik a vonatuk.
V. A.: – A GYSEV Cargo hasonló problémákkal küzd, mint más vasúttársaságok. Bár a vonataink jelentős része nemzetközi menetvonalakon közlekedik, nekünk is számolni kell azokkal a tényezőkkel, amelyek miatt a menetrendszerűség nehezen tartható. Mivel több országon átmenő forgalmakról beszélünk, óhatatlanul előkerül a dominó-effektus. Hatékonyabb koordinációra lenne szükség az országok között, akár az infrastruktúra, akár a szándékok tekintetében.
– Milyen érvek sorakoznak a vasúti árufuvarozás mellett, a közúttal szemben?
V. B.: – A jelenlegi piaci körülmények között az egyetlen előnyünk, hogy a közúthoz képest jóval nagyobb mennyiségeket tudunk egyszerre elszállítani vasúton. Egyébként pedig sokkal szigorúbb a vasúti szabályozás, ami csökkenti a hatékonyságunkat, és kedvezőtlenül befolyásolja a versenyképességünket, és valóban, a fejlesztések sincsenek összehangolva. Az is problémát jelent, hogy a vasúti beruházások pozitív hatásai csak a személyszállítási szegmensben érződnek, a tehervonatok közlekedését sajnos hátrányosan érintik.
M. G.: – A klímaváltozást figyelembe véve a vasúti szállítmányozásnak, árufuvarozásnak sokkal kiemeltebb szerepet kellene kapnia, mint ma. Ehhez politikai akaratra, megfelelő jogszabályi háttérre és nem kevés pénzre van szükség. A vasút abban az esetben veheti fel a versenyt a közúttal, ha az állam jobban támogatja az egyeskocsi-forgalmat, a kombinált fuvarozást, és megfizetteti a közutasokkal a környezeti externáliákat. A vasúti árufuvarozásnak középtávon kell legyen egy újabb reneszánsza!
K. R.: – A politikának kell eldönteni, hogy szükség van-e versenyképesebb vasúti fuvarozásra, vagy továbbra is megmarad a közút versenyelőnye, és ezzel együtt a balesetek, a dugók, a környezet- és zajszennyezés. Mi érvelhetünk a vasút mellett, tesszük is, de a döntő szót nem mi mondjuk ki.
– Mekkora valójában a munkaerőhiány a vasúti árufuvarozási piacon, és van-e megoldás a problémára?
S. B.: – Az alapvető gondot a képzések hiánya jelenti. A legideálisabb megoldás az lenne, ha már középiskolai szinten lehetőség nyílna a leginkább kritikus munkakörök – mozdonyvezetők, kocsivizsgálók, tolatásvezetők – minőségi oktatására, akár egy életpályamodell kialakításával biztosítva a képzett szakmai utánpótlást. Addig csak toldozgatunk-foldozgatunk, igazi eredmény nélkül. Kétségtelenül van egy nyugati elszívó erő is, az osztrák, német stb. bérekkel nem tudunk versenyezni. Régebben azt mondták: a vasutas egy nyugdíjas állás. Most ez nem biztos, hogy igaz…
