Vélt vagy valós ellentétek fuvarozók és szállítmányozók között, versenyképességi kérdések, fuvardíjak, gépkocsivezető-hiány, hatósági ellenőrzések – ezek voltak a KözútVilág Expo fuvarozói kerekasztal-beszélgetésének slágertémái. A szakmai fórumon Barna Zsolt, az MKFE Árufuvarozási Tanácsa elnökének kérdéseire Kovács Ákos, az Ekol Logistics Kft. ügyvezető igazgatója, Pap László, az Alba-Zöchling Kft. ügyvezető igazgatója, Szabó Gábor, az Indián-Sped Kft. ügyvezető igazgatója és Bognár Zsolt, a Liegl Transport Kft. ügyvezető igazgatója válaszolt (képünkön balról jobbra).
– Szükségük van-e a közúti fuvarozóknak a szállítmányozókra?
Kovács Ákos (K. Á.): – Cégünk komplex tevékenységet folytat Magyarországon, főtevékenységeink a nemzetközi közúti fuvarozás, az intermodális fuvarozás és a saját fuvareszközökkel végzett speciális túlméretes szállítások. Az árbevételünk legnagyobb hányada a fuvarozásból származik. Részben foglalkozunk szállítmányozással, többnyire saját eszközöket biztosítunk a feladatok ellátásához, de előfordul, hogy alvállalkozókat is bevonunk. Fuvarozóknak és szállítmányozóknak egy oldalon kell lenniük, mint a logisztikai lánc alapelemeinek, mindkettőnek megvan a helye a piacon. Megítélésem szerint szükség van a szállítmányozókra, mert léteznek olyan üzletek, amiket a fuvarozók nem feltétlenül tudnak teljes mértékben kiszolgálni, ráadásul a speditőrcégek földrajzi értelemben jóval szélesebb spektrumon dolgoznak és vannak jelen. A szállítmányozóellenes fuvarozói hangokkal nem értek egyet.
Pap László (P. L.): – Szállítmányozókra és fuvarozókra egyaránt szükség lesz a következő években is, nem számolok azzal, hogy ez változna. A két szegmens közötti vélt vagy valós ellentéteket pedig el kell tudnunk simítani, ez minden piaci szereplőnek egyformán érdeke.
Szabó Gábor (Sz. G.): – Minden vitán felül áll, hogy nagy szükség van a szállítmányozócégekre, velük minden megbízó legalább egy embert spórol, főleg intermodális forgalomban. A kereskedelmi cégeken kívül számos szállítmányozóval állunk mi is kapcsolatban, és a kölcsönös bizalom jegyében végezzük a munkánkat.
Bognár Zsolt (B. Zs.): – Speditőrből is lehet fuvarozó, és ez fordítva szintén igaz. Sőt, az esetek többségében inkább ez utóbbi a jellemző, sok fuvarozó vágott már bele a szállítmányozásba. A kérdés, hogy ezeknek a vállalkozásoknak van-e elegendő tőkéjük, tudnak-e raktárakat építeni, szolgáltatásokat elektronikusan kezelni stb., amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy megkapaszkodjanak a piacon. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy melyik területtel foglalkozik, vagy esetleg egyszerre mindkettővel. Egyik sem könnyű, mind a két szegmensnek megvannak a szépségei, de a hátulütői is, amiket tudni kell kezelni.
– A magyar szállítmányozók többnyire hazai fuvarozókat szeretnének alkalmazni, ami rendszerint abban az esetben hiúsul meg, ha nem tudnak megegyezni a fuvardíjban. A szakmai érdekképviseletektől állandóan halljuk, hogy folyamatosan csökken a magyar fuvarozók részaránya az európai uniós piacokon, miközben a lengyel, litván, román és török konkurencia hasít. Milyen ma a hazai fuvarozók versenyképessége az EU-ban?
K. Á.: – A gépkocsivezetői fronton egyre nehezebb a helyzet, mert sokan még mindig Nyugat-Európában próbálnak szerencsét, és a magyar székhelyű fuvarozócégek nem tudják felvenni a versenyt az ottani bérekkel. A nyugati országokban bevezetett vagy tervezett szabályozók szintén rontják a versenyhelyzetet, miközben a fuvardíjak stagnálnak, a költségek pedig változatlanul magasak.
P. L.: – Az eredményes működéshez vagy a kiadásokat csökkentjük, vagy a bevételeket növeljük. A megbízói visszajelzésekből az szűrhető le, hogy fuvardíjemelésbe nem nagyon menne bele a piac, tehát a bevételi oldal stagnál. A kiadási oldalon ezzel szemben két számjegyű bérnövekedés áll, plusz az egyéb adó- és útdíjterhek. A gázolaj jövedéki adójából visszaigényelhető összeg folyamatosan csökken: 17 forintról indult, ma 3,5 forint. Kormányzati segítségre lenne szükség.
Sz. G.: – A 2004–2008 közötti magyar fuvarozói szárnyalás az európai uniós piacokon mára nagyon megváltozott. Mint kis cég mi is tapasztaljuk, hogy a munkabérek az egekben vannak, közel sem tudjuk minden fuvar esetében kitermelni a fizetéseket. A biztosítási díjak pedig egyre csak emelkednek. Minden partnerünkkel igyekszünk évről évre megállapodni egy minimális fuvardíjemelésben. Eddig ez inkább sikerült, mint sem, de félő, hogy jövőre már nem így lesz.
B. Zs.: – Borúlátó vagyok a jövőt illetően. A költségeink – útadó, üzemanyagár, gépkocsivezetők bére – ugyanis emelkednek, amit a fuvardíjakban nem vagy csak kismértékben tudunk érvényesíteni, és már fújdogálnak a válság szelei.
– A hazai hatóságok ellenőrzési gyakorlatával kapcsolatban mik a tapasztalataik?
B. Zs.: – A hatósági ellenőrzés nagyon szigorú, de ez főleg a magyar rendszámú autókkal és üzemben tartókkal szemben nyilvánul meg; hiányos a hazai piac védelme. A külföldieket kellene jobban ellenőrizni.
K. Á.: – A legtöbb országban a hatóságok a hazai fuvarozókat tüzetesebben és gyakrabban vizsgálják, hiszen ha valamilyen szabálytalanságot találnak, könnyebb utolérni őket és behajtani a bírságot. Ettől függetlenül a magyar közúti ellenőrök a külföldi rendszámmal közlekedő járműveket is megállítják, az anyacégünk gépkocsivezetői gyakran kérnek tőlünk segítséget, ha egy-egy ellenőrzés után valamilyen teendőjük akad.
– Terveznek-e jövőre járműbeszerzést, járműcserét?
K. Á.: – Kismértékű flottabővítésben gondolkodunk, pótkocsi-beruházásaink biztosan lesznek.
P. L.: – Elsősorban a gépjárműpark minőségi javulására helyezzük a hangsúlyt, ahány autót eladunk, nagyjából ugyanannyit igyekszünk vásárolni. Ez a jövő évben is így lesz, annyi újítással, hogy 2020 I. negyedévében szeretnénk beszerezni egy félig automatizált járművet.
Sz. G.: – Idén azt terveztük, hogy veszünk 10 autót, és eladunk 7-et, ehelyett a vásárolt 10 mellé csak 2-t adtunk el. Mindazonáltal az idősebb járműveink karbantartására, műszaki állapotára nagyon odafigyelünk. Jövőre is bővítjük az eszközparkot, mert lépést kell tartani a forgalomnövekedéssel.
– Mi a véleményük a sofőrképzésről, a sofőrhiányról?
P. L.: – Az OFA-s gépjárművezető-képzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Mi a székesfehérvári képzőközpontnak idén tavasszal felajánlottuk, hogy helyet biztosítunk a gépkocsivezetőnek jelentkezők gyakorlati oktatására, nyilván ezzel a sofőrutánpótlás biztosítására is gondolva a cégünknél, de azóta egyetlen megkeresés sem érkezett hozzánk.
Sz. G.: – Olyanok is jelentkeznek nálunk sofőrnek, akiknek alig van fogalmuk a szakmáról. Ezért el kellene gondolkodni azon, hogy mindenkinek, aki gépkocsivezető szeretne lenni, kötelező legyen elvégezni a GKI-képzést.
B. Zs.: – A mai fiatalok számára nem vonzó a gépkocsivezetés. Mindenesetre idén szeptembertől van mozgás a sofőrpiacon, mintha külföldről is többen jönnének haza munkát keresni.
– Hány ügyfelük van, aki nem foglalkozik az árversennyel, és ragaszkodik Önökhöz?
K. Á.: – Minden ügyfelünket érdekli az ár, ezért körülnéznek a piacon, hogy a többi szolgáltató mit kínál. Ettől függetlenül erős a partnereink lojalitása irányunkba.
P. L.: – Olyan megbízóink nekünk sincsenek, akik meg sem hallgatnak másokat, és számukra csak mi létezünk. Nekünk az a dolgunk, hogy a minőségi szolgáltatásainkkal magunk mellett tartsuk azokat, akik egyszer minket választottak.
Sz. G.: – Az ügyfelek legfontosabb szempontja, hogy a szállításra átadott küldeményeik épségben megérkezzenek a címzettekhez, ehhez választják ki a számukra legmegbízhatóbb fuvarozót. Nekünk sok állandó partnerünk van, akikkel évek óta együtt dolgozunk. Igyekszünk segíteni egymás munkáját és hosszú távon fenntartani ezt a win-win helyzetet.
