A jelenlegi gazdasági konjunktúra alatt folyamatosan visszatérő kérdés a bérek növekedése és ezáltal a cégek versenyképessége. Nincs ez másként a szállítmányozási ágazatban sem, ahol szinte mindennaposak a munkaerő elvándorlásával kapcsolatos hírek és a megoldás érdekében tett lépések. A folyamatot a gazdaság globális túlfűtöttsége generálja, mivel a munkaerő iránti kereslet általánosan jelentkezik, túlmutat Kelet-Európa határain.
Ennek a természetes folyamatnak a része, hogy elindul a munkaerő vándorlása a magasabb jövedelmet/jólétet biztosító országok irányába, ahol a munkavállalónak mint a gazdaság racionális szereplőjének mérlegelnie kell az ebből adódó előnyöket és hátrányokat. Az előnyök között előre kívánkozik az adott jövedelem által biztosított életszínvonal, a jobb munkakörülmények és a nagyobb létbiztonság, míg a hátrányok között elsősorban az új kultúrához történő asszimiláció kihívásait vagy az otthoni környezet hiányát és az ebből fakadó addicionális költségeket érdemes megemlíteni.
Munkaadói oldalon is több tényező befolyásolja a bérpolitikát a munkaerő-kínálat visszaesése esetén: a jövedelem emelkedése bizonyos szintig pozitívan hathat a munkatermelékenységre, azonban ennek növekedése egy idő után korlátokba ütközik. A mérleg másik nyelve az így feláldozott profit, munkaadói szempontból természetesen a végső határ a racionális működés keretei között elvárt minimális pénzáramlás.
Mindezeket a tényezőket figyelembe véve próbáljuk értékelni a hazai és a környező országokban alkalmazott bérpolitikát és valamelyest előre jelezni a rövid távú folyamatokat. Az elemzés során azokat a cégeket vettük figyelembe, amelyeknek a fő tevékenységi körük a TEÁOR-besorolás alapján a 494-es (közúti árufuvarozás), és legalább 1 millió euró árbevétellel rendelkeztek 2017-ben. A kiválasztott országok Magyarország mellett Csehország, Románia, Ausztria, Németország és Franciaország voltak.
Egy korábbi elemzésünkkel ellentétben most nem az egyes cégek alkotta csoport mediánértékeit, hanem az összes mintában lévő cég adott mérlegsorainak aggregált értékeit vesszük figyelembe a mutatószámok megalkotásánál, így tulajdonképpen a teljes ágazatra tekintünk úgy, mint egy vállalatra. A bértömeg esetében a személyi jellegű ráfordítások soron szereplő értékkel számoltunk, ami minden költséget, tehát a munkaadói oldalon szereplő ráfordításokat is tartalmazza. Emiatt például az átlagos bérköltségnél nem beszélhetünk bruttó jövedelemről, hanem minden, a vállalatot érintő, bérhez kapcsolódó kifizetést értjük ez alatt.
Magyarországon a közúti fuvarozás ágazatban az egy főre jutó személyi jellegű ráfordítás 2017-ben 16 ezer euró volt, ami több mint 800 cég megfelelő mérlegsorainak aggregált értékein alapult. Ez 1000 euróval haladta meg az egy évvel korábbi értéket és 3 ezerrel, tehát közel 23 százalékkal a 2014-es számokat. Az időszak elején stagnálás volt jellemző valamennyi mintában lévő kelet-európai országban, azonban az elmúlt 3 év folyamatai jól tükrözik a régiót érintő bérpolitikai változásokat. Ezzel szemben a német és francia ágazatokban nem volt hasonló mértékű elmozdulás, a teljes időszakot a kiegyensúlyozottság jellemezte. Ugyanakkor jelzésértékű lehet az Ausztriában megfigyelhető növekedés, ami további katalizátora lehet a jövedelmek emelkedésének a régióban. Ez egyúttal tovább nehezíti a fuvarozócégek amúgy sem könnyű helyzetét, mivel így erről az oldalról továbbra sem csökken a magasabb bérek munkaerő-elszívó hatása.
Általánosságban elmondható, hogy az egy főre eső árbevétel trendjében pozitív folyamatok zajlottak le a vizsgált országok ágazataiban, ugyanakkor itt is figyelemre méltó Ausztria példája: itt is hasonló léptékű növekedés figyelhető meg, mint a kelet-európai országokban, így az egységnyi munkaerő által előállított árbevételben tapasztalt szakadék nem csökkent – ez magyarázatot adhat az osztrák bérek hazánkéhoz hasonló növekedési dinamikájára. Az előállított javak oldaláról nézve tehát megvan a potenciál a jövedelmek további emelkedésére, ugyanakkor a munkaerő megtartása szempontjából semmiképp sem jó hír, hogy a nyugati régióban is hasonló folyamatok zajlanak le.
Az ágazatban megtermelt egy főre eső profit már nem mutat akkora eltérést. Amint az árbevétel alapú mutatónál, Ausztria itt is kiemelkedik a mezőnyből, azonban a francia számok valamivel a magyar alatt vannak, gyakorlatilag egy kategóriába sorolható a cseh és román ágazatban megfigyeltekkel. A mutató jól érzékelteti, hogy lehetnek-e még tartalékok a működésben, amiket a bérek versenyképességének további emelésére lehetne fordítani. A válasz Magyarország esetében talán igen, amennyiben a keleti országok elszívó hatásától tartunk, azonban jelenleg nem ez a helyzet. Jelenleg Nyugat-Európában vagy hasonló, vagy magasabb profitot képesek realizálni a fuvarozók, egy dolgozóra vetítve, miközben költségoldalon jelentősebb bérjellegű ráfordítás jelentkezik náluk.
A hatékonyság vizsgálatánál az egyik legbeszédesebb mutató a bérköltség és az árbevétel aránya, ami egyúttal a gazdálkodás egyéb anomáliáira is felhívja a figyelmet. A korábbi mutatók alapján éllovasnak kikiáltott Ausztria itt is jól teljesít: 2017-ben az árbevétel 13,12 százalékát tették ki a bérjellegű ráfordítások, ami jobb, mint a magyar és a cseh mutató. Franciaország némiképp külön csoportot képez, ez lehet egyik oldalról a magyarázata az alacsonyabb egy főre jutó profitnak. A többi országnál azonban kijelenthető, hogy messze nem olyan széles sávban mozognak a mutatók, mint a korábbi példák esetében. Tehát a működés során realizált bevételeknek hasonló hányadát fordítják az élőmunka bérezésére (egyedül Románia lóg ki lefelé a sorból), és ilyen keretek között figyelhetők meg a különbségek a hatékonysági mutatókban és az átlagbérekben.
Érdekes képet kapunk a trendek vizsgálatánál is: a keleti országoknál folyamatos növekedést tapasztalhatunk, tehát a vállalatok hajlandóak a bevételeik egyre nagyobb hányadát a jövedelmekre fordítani, amit támogat az egy főre eső árbevétel növekedése is. Ugyanakkor a jelenleg megtermelt profit már kevesebb tartalékot rejt magában: amennyiben az ágazatban tevékenykedő cégek fenn szeretnék tartani a jelenlegi jövedelmezőségüket, úgy a további béremelkedésnek csak a termelékenység növekedése adhatja az alapot.
