Az E-2000-CONSULT Kft. tanácsadással és szakképzéssel foglalkozik, a belföldi és nemzetközi áruforgalomhoz kapcsolódó közlekedés, szállítmányozás és logisztika szakterületein. A tanácsadói tevékenységük a piaci felmérésektől a képviseleti munkáig terjed belföldön, illetve magyar-román viszonylatban. Erdélyi László ügyvezető igazgatót kérdeztük a részletekről.
– Hogyan látja a piacot?
– A világgazdaság jelentős és gyors változásokon megy át: új selyemút, közel- és távol-keleti fejlődés, orosz embargó. A kínai konténeres vasúti forgalom rohamosan terjeszkedik, az üzleti lehetőségeket kiválóan kihasználó hazai cégek logisztikai elosztóközpont szerepet szereztek Magyarország számára, a kormány keleti nyitását megerősítve. Törökország gazdasági növekedése jól érezhető, de a közel-keleti szovjet utódállamok is – részben a talajkincseknek köszönhetően – lendületesen törnek fel. A mezőgazdászok megerősödtek, növelték a tárolási kapacitásaikat, és saját logisztikát kezdtek kialakítani, jól lavíroznak a keleti gabonaárak és a nyugati kereslet által megszabott keretek között.
– Ebben a gazdasági környezetben hol talál magának piaci pozíciót a Constantzai Kikötő?
– A 60 millió tonnát évek óta meghaladó éves forgalomnak mintegy 40 százalékát a gabona teszi ki. A Magyarországon általunk képviselt Constantzai Kikötő kivívta magának az „Európa gabonakikötője” címet. A kikötő csodálatosan fejlődik, bővülnek és korszerűsödnek a kapacitások – de akadozik a magyar forgalom. Az eljutás főleg a Dunán és a vasúton lenne gazdaságos.
– Vasúton a kürtösi (Curtici) vágányzár kezd már legendássá válni, a pálya pedig lassú, korszerűtlen…
– Jelenleg felbecsülhetetlen mindkét oldal haszonkiesése. Ezt a vasúti helyzetet a cégek nem tudják megoldani, szükség lenne állami intézkedésekre, de a kétoldalú kormányközi tárgyalások is segíthetnének az ügyön. Természetesen előbb-utóbb a helyzet normalizálódni fog, ezért célszerű nyomást gyakorolni, sürgetni, résen lenni és megtartani az eddig megszerzett pozíciót.
– És mi jellemzi a dunai forgalmat?
– Hiába gazdaságos a vízi út, ha nincs víz a Dunában! A magyar gazdaság és főleg a magyar hajózás számára 2018 katasztrofálisan rossz év volt. Sajnos, a vasútra terelés sem tud ilyenkor sikeres lenni, nemcsak a pálya, hanem a tervezhetetlenség miatt is, azaz ha a lekötött gabonás vasúti kocsik száma nem elég, akkor más viszonylatokat vesz igénybe az export. Nyilvánvaló, hogy a Duna hajózhatóságának tekintetében is hasznos lenne a nemzetközi összefogás.
– Ebben mi a szerepe a Duna–Fekete-tenger csatornának?
– A több mint 30 éve megépített csatorna lényegesen lerövidíti az utat a Fekete-tengerig. A csatornát kezelő részvénytársaság (amelyet ugyancsak mi képviselünk Magyarországon) is kiváló kapcsolatokat ápol a magyar cégekkel. A partnertalálkozókon (Magyarországon hagyományosan szeptemberben) szerzett információk alapján szokták korrigálni a tarifákat és keresni új lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy a tevékenységük akkor lesz látványosabb, ha új piaci szegmenseket nyitnak. Ilyen lehet a közeljövőben a csatornai hajós turizmus (amit tavaly kezdtek el, borászattal együttműködve), majd új perspektívák a Duna–Bukarest csatorna esetleges megépítését követően. A csatorna esete jól bizonyítja: a forgalom fokozása érdekében szélesíteni kell a promóciós tevékenységet – véleményem szerint kereskedelmi és kulturális kapcsolatokkal, kölcsönös látogatásokkal, közös programokkal.
– Milyen kapcsolatokra gondol?
– Tavalyról megemlíthetjük a vukováriakkal és a pancsevoiakkal kötött partnerségeket. Fontosnak tartottam a bekapcsolódást a kereskedelmi kamarák munkájába, elsődlegesen a magyar-román viszonylatban. Társaságunk alapítója a BKIK-n belül létrehozott Román Gazdasági Kapcsolatok Fejlesztéséért Munkacsoportnak és a RoCham üzleti körnek is. Együttműködünk az MKIK Magyar-Román Tagozatával, és remélem, hogy hasonló együttműködést ki tudunk alakítani a Pest Megyei Kamarával is. Úgy tervezzük, hogy az elkövetkezendő időszakban ápoljuk a kereskedelmi kapcsolatokat meetingek és tanulmányi utak szervezésével, de akár kombinálva kulturális programokkal is, mindkét irányban; például júniusban várunk Magyarországra egy nagyobb csoportot, és az év során tervezzük kialakítani ismét az InterDanube Network hálózatot. A tavaly szervezett szakmai festmény- és grafikakiállítást is jól fogadta a közönség. Reményeink szerint az efféle viszonyok építése serkenti a kereskedelmi kapcsolatokat, azok pedig a logisztikai szolgáltatásokat.
