Ez a cikk a NavigátorVilág júniusi számában jelent meg.
A Magyar Szállítmányozók Szövetsége május 29-én tartotta közgyűlését, ahol a vezetőség tagjává választották a piacvezető szállítmányozó, a Kühne + Nagel ügyvezető igazgatóját, Lányi Mártont, aki előadást is tartott az eseményen a szállítmányozás aktuális kihívásairól.
Az ország középső és észak-nyugati részén a hivatalos adatok szerint 3 százalék alatti a munkanélküliségi ráta, miközben a „leszakadt” térségekben ez 4,5–8,5 százalék között szóródik (míg az országos átlag 4,1 százalék a negyedik legalacsonyabb az EU-ban). Ez jól mutatja, hogy helyenként már strukturálissá vált a probléma, azaz adott térségekben, egyes munkakörökre már képezni sem nagyon lehet kit. Ezzel párhuzamosan, de ettől nem függetlenül megindult a harc a munkaerőért, ami jelentős bérinflációhoz vezetett.
Az egyes térségekben eltérő módon és gyakorisággal kell „rendezni a béreket” annak érdekében, hogy a munkaerő-elvándorlás megálljon, illetve megforduljon. Ahol egy nagy, „központi” vállalat diktál egy régióban, az ottani bérnövekedést gyakorlatilag azonnal leköveti minden olyan cég, amelyik attól tarthat, hogy e multinacionális céghez vagy annak szintén árat emelő beszállítójához vándorol el a munkaereje. Ez gyakorlatilag a versenyszféra egészét jelentheti.
Azokban a térségekben, ahol több hasonló nagyságú multinacionális cég van, de egyik sem domináns méretű, ott az elvándorlás gyorsulására reagálnak a munkáltatók, ráadásul egyre sürgetőbben, szinte napokon belül. Ez a folyamat egy éven belül több körben is lezajlik, így a bértömeg egy évre előre szinte tervezhetetlen.
Ahol csak közepes vállalkozások működnek, ott a folyamat sokkal lassabb, itt még lehetőség van arra, hogy évente csak egyszer emelkedjenek a bérek, a környező térségek munkaerő-elszívó hatására reagálva, hiszen a cégek nem keresnek állandóan nagyszámú munkaerőt.
A fentiek eredőjeként 2017-ben a KSH adatai alapján a szállítás, raktározás területén a havi bruttó átlagbér a fizikai foglalkozásúak körében 16 százalékkal, 272 ezer forintra nőtt, a szellemi szakmákban 11,6 százalékos volt a növekedés, és közel 369 ezer forint az átlagbér. A gyorsuló ütem az erőforrások kimerülését jelzi. A verseny a munkaerőért 2018-ban tovább fokozódott, így a bérnövekedés ebben az évben akár 20 százalékos is lehet.
Kijelenthető, hogy a környező országokban sincs munkaerő, amit az egyes nemzeti munkanélküliségi statisztikai adatok is alátámasztanak. Bizonyos nemzetközi gépkocsivezetők már havi nettó (!) egymillió forintot is megkereshetnek, miközben csak Németországban 45 ezer fős a sofőrhiány. A targoncások alapbére elérte itthon a bruttó 300 ezer forintot, miközben Bécs környékére havi nettó 1800 euróért (570 ezer forintért) keresnek embert. Vajon mekkora az a munkabér, amiért már nem éri meg a munkavállalónak országot váltani? Ha 2/3-os arányt veszünk, az is 390–400 ezer forintos bruttó béreket vetít előre egy-két éven belül.
A kapacitáshiány és a bérnövekedés miatt az alacsony hozzáadott értékű termékek előállítása veszélybe került a régióban. Az elvándorlási hajlandóságot a bérek felzárkóztatása, illetve a munkakörülmények javítása jelentősen csökkentheti. „A változásokat mi nem tudjuk megállítani, de fel tudunk rájuk készülni” – zárta előadását Lányi Márton.
A közgyűlésen előadott még Torda Csaba, a NAV Vám Főosztályának vezetője, mondandója fókuszában az AEO-engedélyek álltak. A tíz évvel ezelőtt bevezetett lehetőséggel eddig Magyarországon 378 társaság élt, amelyek együttesen a magyar EU-n kívüli export 37 százalékát, az import 47 százalékát bonyolítják le értékalapon. A közösségi vámjogszabályok január elsejétől érvényes változása miatt szinte az összes AEO-engedélyt újra kellett értékelnie a hivatalnak, mivel változtak az AEO-státusz kritériumai és feltételei. E folyamatnak hamarosan a végére érnek.
