Ez a cikk a NavigátorVIlág májusi számában jelent meg.
A világgazdaságban tapasztalt konjunktúra a magyar közúri fuvarozásban is érezteti hatását, amit mi sem bizonyít jobban, mint az ágazati mutatószámok emelkedése és a piacot meghatározó vállalatok további erősödése. Mostani elemzésünkben a teljesítmény leírására általánosan használt mutatók vizsgálata mellett kitérünk a hatékonyság nemzetközi összehasonlítására is, ami elsősorban a bérköltségekkel összefüggő mutatószámokat érinti.
Az elemzés során azokat a cégeket vettük figyelembe, amelyeknek a fő tevékenységi köre a TEÁOR-besorolás alapján a 494-es (közúti árufuvarozás), ennek a leválogatási kritériumnak 22 373 cég felelt meg, 2016-ban 7577 nyújtotta be a pénzügyi beszámolóját, tehát megközelítőleg ennyi az aktívan működő gazdasági társaságok száma. Az így realizált összes árbevétel közel 5 milliárd, pontosan 4,953 milliárd euró volt 2016-ban, amiből a legmagasabb érték, 1,39 milliárd a 10–49 főt foglalkoztató kisvállalkozói réteghez köthető. 2012-höz képest az infláció mértékét jelentősen meghaladó bővülés ment végbe, összágazati szinten az árbevétel 1,5 milliárd euróval, az említett kisvállalkozói szegmens 300 millió euróval bővült. Arányaiban azonban nem ez, hanem a nagyvállalati szegmens növekedése nevezhető a legdinamikusabbnak, ahol 5 év alatt az árbevétel 290 millió euróval, csaknem 45 százalékkal emelkedett.
Ennek a bővülésnek jelentős része, 232 millió euró a Waberer’s International Nyrt.-hez köthető, amely a tárgyévi (2016) 568 millió eurós nem konszolidált árbevétele alapján 11 százalék feletti részesedéssel rendelkezik a magyar közúti áruszállítási piacon. 81,3 millió euróval zárt a Duvenbeck Logisztikai Kft ., amely néhány év alatt a 3. helyre tornázta fel magát az árbevétel alapján felállított rangsorban, a 2015-ös évhez képest duplájára nőtt a cég nettó árbevétele. Az exporthányad a legalacsonyabb volt 2016-ban, a teljes vizsgált időszakot figyelembe véve, ami ugyanakkor az árbevétel jelentős mértékű bővülése miatt nominális szinten nem jelentett csökkenést. Az 52 százalékos ágazati átlagot a legnagyobb vállalatok többnyire felülteljesítik. A Horváth Rudolf Intertrans, a Révész Trans és a Qualitrans esetében az árbevétel nagyobb része származik belföldről, a Gartnernél és a Duvenbecknél pedig az exportbevételek dominálnak (84, illetve 90 százalék 2016-ban). Az adózás előtti eredmény szempontjából szintén a kisvállalkozói szegmens végzett az élen, a 200 millió eurós ágazati profitból 78 millió eurót tudhatnak magukénak. Ettől nem marad el jelentősen az 50–249 főt foglalkoztató vállalatok csoportja, ahol 61 millió euró volt a tárgyévi érték. A 250 vagy annál több főt foglalkoztató cégek közül a Horváth Rudolf Intertransport Kft . és a Révész Trans Kft . 2016-os eredménye figyelemre méltó, ez alapján mindkét cég az ágazati átlagot meghaladó, 10 százalék feletti árbevételarányos adózás előtti eredménymutatóval rendelkezik. Az 1 millió euró éves árbevételt meghaladó cégek (800 cég sorolható ide, az ágazati árbevétel 70 százaléka köthető hozzájuk) esetében ez az érték 2016-ben 3,7 százalék volt, a vizsgált időszak során egyszer sem haladta meg az 5 százalékot. Hasonló ívet ír le az eszközarányos és a sajáttőke-arányos megtérülés is, mindkét esetben az időszak elején és végén volt a mélypont. Mivel ezen mutatók összetevői nem átlagos, hanem aggregált értékek, a Waberer’s International teljesítménye valamennyi esetben meghatározó.
Az élőmunka hatékonyságának vizsgálatát a régió Magyarországéhoz hasonló gazdasági fejlődéstörténettel rendelkező országára is kiterjesztettük, emellett Ausztria, Németország és Franciaország közúti fuvarozói is részesei az elemzésnek, aminek köszönhetően összehasonlíthatóvá válik egyrészt az élőmunkára jutó kibocsátás, másrészt a rá fordított költség hatékonysága az egyes földrajzi régiókban.
A létszámhatékonyság mérésére használt mutatószámok közül az egyik legbeszédesebb az egységnyi árbevételre és profitra jutó személyi jellegű ráfordítás, ami azt fejezi ki, hogy a bérköltség hány százaléka a vizsgált eredménysornak, aminek értéke minél alacsonyabb, annál nagyobb hatékonyságot feltételez az élőmunka költségének szempontjából. Ahogy az egy főre eső személyi jellegű ráfordítás, úgy ez a mutató is fokozatosan emelkedett a közúti fuvarozásban Magyarországon, tehát a bérek növekedésének dinamikájával nem tudott lépést tartani az árbevétel növekedése, így valamelyest csökkent a hatékonyság. A 2016-os 15 százalékos érték a nyugat-európai cégekhez képest még mindig jelentős eltérést mutat, viszont a régiós összehasonlításban már nem mondható el ugyanez. Az átlagos bérköltség mediánja a romániai cégeknél volt a legalacsonyabb, itt tekinthető a legmagasabbnak az árbevételre vetített bérköltség hatékonysága, de a cseh és a szlovák cégek is megelőzik magyarországi társaikat. A francia és német fuvarozóknál az átlagos érték 30 százalék körüli, tehát az árbevétel közel harmada a személyi jellegű ráfordításokra megy el. Az utóbbi ország esetében nehéz bármilyen trendet felfedezni az idősorokban, a hatékonysági mutató gyakorlatilag végig azonos szinten állt a vizsgált 5 év során.
Mivel Kelet-Nyugat relációban az átlagos bérköltség és az árbevételre vetített hatékonysági mutató is hasonló arányokat mutat, így általánosságban elmondható, hogy a megtermelt output esetében nem lesznek ekkora különbségek. Jól mutatja mindezt az egy főre eső árbevétel, ami Magyarország esetében 92 ezer euró volt a vizsgált időszak végén (4 ezerrel több, mint 2012-ben), miközben a német fuvarozók körében mindez 104 ezer volt, és lassú csökkenést mutat az időszak elejéhez képest. Ebből a szempontból a leginkább kiemelkedő Ausztria volt, ahol a kelet-európai cégek átlagának másfélszerese, 135 ezer euró a mutató értéke.
Ausztriában a legmagasabb az egy főre jutó adózás előtti eredmény: 2016- ban 5 ezer euró volt. A vizsgált időszak elejéhez képes valamennyi esetben növekedés volt tapasztalható, a magyarországi mutató minden évben azonos, vagy meghaladja a németországit. Ezzel szemben az általános profittermelő képesség lényegesen magasabb Németország vagy Ausztria esetében, viszont az élőmunka költségének hatékonysága ebben az esetben is jóval alacsonyabb, mint a kelet-európai országokban. Ez alapján tehát a lényeges különbség nem az emberi erőforrás által megtermelt javak átlagos értékében, hanem sokkal inkább az egyes országok vállalatainak profittermelő képességében tapasztalható, ami gyakran szolgál az élőmunka költségszintjében tapasztalt különbözet magyarázatául. Ugyanakkor azonban az árbevételre vagy a profitra vetített költség alapú mutatók alapján a jelenlegi mértékű különbség nem lenne indokolt. Nem állja meg tehát a helyét az a gyakran hangoztatott érvelés, hogy a jelentősen magasabb nyugati bérek az ottani munkavállalók arányosan magasabb termelékenységének a következménye; sokkal inkább a működés egyéb területén tapasztalt hatékonyabb gazdálkodásnak köszönhető nyugaton a magasabb átlagos jövedelemszint
